Egy hónappal ezelőtt történt.

Nova Rock 2018, Nickelsdorf. Fogalmam sem volt róla, kik ők, csak annyit tudtam, hogy a fiúk akikkel a fesztiválon voltam, megőrülnek értük. Én még hevertem az előző esti Manson koncert miatt ért csalódottságomat (a legrosszabb fellépés volt, amit tőle láttam...), de hát lesz ami lesz alapon kíváncsian nyújtogattam a nyakam a színpad felé - úgy nézzétek ezt a képet, hogy a mezei karszalaggal elérhető első sorban álltunk :'D
Aztán felcsendült a The Stage, a háttérben elindult a videoklip bábszínházas jelenete (persze én ezekről laikus nézőként még semmit sem tudtam..), megjelentek a fiúk, mindenki éljenzett, énekelt és táncolt, én pedig elvesztem. A szemem és a szívem csak úgy itták magukba a látványt. 
A dal végeztével észrevéve a tőlem igencsak szokatlan csendet, megnyugtattak, hogy beindul majd ez, csak lassan kezdenek. Én meg néztem rájuk, hogy miről beszélnek, hát ez A LEGJOBB DOLOG, AMIT ÉLETEMBEN LÁTTAM!
Onnantól kezdve mindent látni akartam. Minden szívdobbanásom a zene ütemére történt, lelkesen böngésztem a kivetítőt, ki kicsoda lehet, a Nightmare közben pedig már együtt üvöltöttem a többi rajongóval, hogy: YOUR FUCKING NIGHTMARE!!! Soha azelőtt nem láttam még ilyen profi színpadképet (pedig megjártam egy-két koncertet), de a Király vitt mindent. Még ilyen messziről is szédületes látványt nyújtott, a soproni koncert nagy szívfájdalma volt számomra, hogy a kis színpad miatt sajnos nem láthattam viszont :( (viszonyításként: a Voltos nagyszínpad Nován a kisebb előadóknak fenntartott Red Bull színpad méreteivel rendelkezett).
Aztán elkezdődött az emlékvideó. Én persze azonnal faggatózni kezdtem, hogy ő ki, ő ki, aztán mire véget ért a Far Away, és folyatódtak tovább az emlékképek, már patakokban ömlött a könnyem. Egy számomra (még) ismeretlen emberért. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor egy évvel ezelőtt Chester Bennington öngyilkos lett, én teljesen belebetegedtem, és eltemettem magamban a rajongást. El sem tudtam képzelni, hogy majd jön valaki, és újra feléleszti bennem a tüzet. 
Aztán bumm.
Két héttel később (egy véletlennek köszönhetően, egy bőven átszervezett hétvégi műszakkal tarkítva) aztán Sopronban találtam magam, 5 és fél óra kínszenvedéses várakozás után (hozzátenném, legalább remek társaságban!) nagyjából az első sor környékén. Megérte. Minden egyes percet megért az, hogy végre premier plánban láthattam a srácokat, és arcokat tudtam kötni hozzájuk. Szerelmem Synyster Gates felé itt teljesedett ki igazán, csodálatos fináléként egy repedt bordában. Igen, mélyen tisztelt olvasó, valóban maradandó élmény volt a koncert. Történt ez úgy, hogy a ráadást követően, mikor mindenki elkezdte dobálni az életét IS, és Synysternél már csak egyetlen pengető maradt, hősnőnk elhatározta, hogy na az márpedig az övé lesz. A megvalósítást pedig úgy képzelte, hogy szépen felugrik a kordonra, amivel elég magasságot nyer majd a tuti láthatósághoz. Na igen. Syn lelkesen húzta a jóformán csak lányokra szűkült keménymag agyát, miközben én lendületet vettem az ugráshoz... és meglöktek hátulról, azzal az ívvel felcsapva engem a karomnyi vastag fémcsőre. Nem fogok hazudni, a szusz is kiszorult belőlem, bár akkor még nem éreztem, hogy ekkora lenne a baj. Minden erőmet beleadva nyögtem (könnyes szemmel a kvaanyázás jobban esett volna...), hogy Syyyyn, ő pedig mintegy meghallgatva imáimat (vagy csak látva, hogy felkentek a kordonra...) kezébe vette a pengetőt, megcsókolta, és a tenyerembe dobta. Mi ez, ha nem szerelem...?

Na jó, a történet többi részét már ismeritek. (és itt nem az ügyelet, röntgen és társaira gondolok :D) Most itt vagyunk. Talán többen leszünk, talán maroknyian, de itt vagyunk. Csak elkapott a nosztalgia, meg amúgy is szerettem volna erről beszélni nektek - igaz, hogy videóban, de arra a közeljövőben se időm, se lehetőségem nem lesz még... De szeptemberben készülök valami hattalmas szuper dologgal - előtte pedig meglepivel, de mindkettő idő és motiváltság függvénye. Meg a postáé :D 

De csak hogy legyen valami aktualitása is a posztnak: a srácoknak sajnos le kellett mondaniuk az amerikai turné első két állomását (Kanadában), mert Mattet kényszerpihenőre küldték a dokik gégegyulladás miatt. Hivatalos közlemény ITT.

Továbbá a közeljövőben friss dal várható a Call of Duty legújabb részének megjelenése kapcsán. Erről valamelyik interjúban szó is esett, amit nemrég fordítottam - igyekszem majd előkaparni, mire aktuális lesz a dolog... Tudtátok, hogy Syn nagy kocka? De állítólag Matt viszi a pálmát :D